4. Rész

Reggel, amikor felkeltem párom már nem volt, elment dolgozni. Én nagyon jól aludtam semmire nem ébredtem fel, pedig fel szoktam. Így, hogy egyedül voltam itthon úgy voltam vele ráérek felkelni az ágyból. A gondolat menet után a telefonomért nyúltam, majd felmentem Facebookra. Láttam, hogy Tamás már írt, hogy jó reggelt. Gondoltam válaszolok neki, így is tettem. Hosszasan beszélgettünk, majd azon kaptam magam, hogy Tomi írja megy ebédelni. Gondoltam magamban ilyen korán? Erre ránéztem az órára és láttam délután egy múlt pár perccel. Te jó ég! Milyen gyorsan elrepült az idő, észre se vettem. Így tehát én is gyorsan felkeltem, majd meg reggeliztem és kimentem a hintára zenét hallgatni. Nem figyeltem semmire csak a kutyámra, ahogy játszik a labdáival. Nagyon aranyos német juhász.  Írt Tamás , hogy lenne -e kedvem találkozni. Kicsit haboztam a válaszadással, de végül vissza írtam egy perszét, mikor és hol? Erre ő írta, hogy fél óra múlva a nagy tölgynél a tó jobb oldalán. Gondoltam gyors elkészülök és elindulok, mert hozzá közelebb van mint hozzám. Szerencsére időben odaértem a megbeszélt helyre, ő még sehol sem volt. Elővettem a telefonomat és elindítottam a zenét, majd nagyon megilyedtem hiszen valaki hozzáért a válamhoz. Nagy meglepődésemre Tamás volt az, egy szál vörös rózsával a kezében.

- Szia Amanda, bocsánat a késésért. Ha megbocsátasz, akkor fogadd el tőlem ezt a rózsát. - nyújtotta felém, miközben aranyosan mosolygott. Úr isten, de aranyos! Gondoltam magamban. 

- Szia Tamás, elfogadom a bocsánat kérésedet. - ezzel elvettem a virágot tőle. 

- Ennek szívből örülök, hogy vagy ma?

- Jól köszi, hogy megkérdezted, Te hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Én is jól vagyok köszi, van valami ötleted mit csináljunk?

- Nem igazán, de ha gondolod sétálhatunk egyet. 

- Én benne vagyok, menjünk. - ezzel el is indultunk. Út közben beszélgettünk, elmondta, hogy az anyukája mindig őt küldi el a boltba és már ezt nagyon unja. Hát erre nem nagyon tudtam mit mondani, mert nálunk nem így mennek a dolgok. Hosszas sétálgatás után elmentünk a Spar előtt, majd Tamás mondta, hogy menjünk be, mert megéhezett. Menjünk gondoltam magamban, vett pék süteményeket, chipset, üdítőt, majd fizetni mentünk. Mondta, hogy tud egy jó helyet az erdő fele amerre nem jár senki. Hát nagy nehezen belementem, hogy menjünk el oda. Ezt a döntésemet azonban nem bántam meg, a helyen ahova ketten mentünk volt egy pad és sok, sok fa vette körbe én nagyon gyönyörűnek találtam. Itt leültünk a padra és megettük amiket vett, közben jókat beszélgettünk. Elkezdett besötétedni, ekkor már picit a levegő is hűvösebb volt, fáztam. Mondtam neki, hogy menjünk, mert fázom erre ő odaadta a felsőjét, hogy vegyem fel. Felvettem a felsőjét, majd magához húzott és átölelt. Furcsa érzés volt, de nagyon jól esett és boldog voltam. 

3. Rész

El indultunk körbe. Egész úton beszélgettünk, hülyéskedtünk. Meg mutogatta az ott levő állatokat. Nem sokkal később vissza mentünk az őrhelyhez, ahol folytattuk a beszélgetést. Telt-múlt az idő és mondtam neki, hogy 10 körül nekem mennem kéne. Kérdezte, hogy hova sietek? Erre azt válaszoltam neki, hogy nem szeretném, ha a pasim meg tudná, hogy itt voltam. 

T: Jól van, ha gondolod kicsit el tudlak kísérni. 

E: Az nem lenne rossz, köszi.Felveszem a kabátomat és mehetünk is. 

T: Jól van én is öltözök.

E: Mehetünk? - fordultam felé.

T: Persze, de ha nem gond én csak a domb aljáig tudok elmenni veled.

E: Nem persze, ez is több mint a semmi. Köszönöm, hogy elkísérsz.

T: Igazán nincs mit, én örülök annak, hogy feljöttél.

E: Örömmel máskor is. Nagyon jól éreztem magam. 

T: Ennek örülök, vigyázz magadra hazafele.

E: Rendben vigyázok, szia. 

T: Szia.

Így hát hazafele egyedül jöttem, ezért zenét hallgattam egész úton. Nagyon jó hangulatú estém volt eddig, semmi kedvem nem volt haza jönni. Azonban párommal se akartam össze veszni. Húsz perces séta után hazaértem és egyből rá írtam Tamásra, hogy hazaértem. Mondta, hogy örül neki. Addig beszélgettünk míg haza nem ért a párom, majd el köszöntem. 

Nem tudom miért, de párom olyan furcsa volt. Ezen az estén össze is vesztünk, majd ő lefeküdt aludni.

 Én úgy döntöttem, hogy rá írok Tamásra hát ha fent van még. Pár perc múlva vissza is irt, hogy van csak körbe kellett mennie. Kérdezte, hogy minden rendben van -e? Mondtam neki, hogy nem éppen.

Ez után megbeszéltük, hogy délután össze futunk beszélgetni, majd le feküdtem aludni.

2. Rész

El köszöntünk egymástól és elindultam itthonról. Út közben bementem a boltba és vettem Sió őszibarackos inni valót. A buszra nem kellett várnom épp bent ált a helyén, így csak fel kellett rá szálnom. 5 perc volt még indulásig, ezért úgy döntöttem fel hívom öcsémet.

E: Szia Laci nem zavarok?

L: Nem mondjad nyugodtan.

E: Jó fej srác Tamás?

L: Persze,nyugi nem lesz semmi gond.

E: Hogy szoktad szólítani ?

L: Tominak, de nyugodj már meg.

E: Jól van na, de kicsit izgulok.

L: Aranyos, jó fej srác el lesztek. Viszont most megyek fürdeni szia.

E: Köszi szépen, hogy rád számíthatok. Na szia.

Ezzel le is tettem a telefont meg se vártam, hogy öcsém reagálni tudjon. Idők közben a busz pedig elindult, már épp jeleznem kellett, hogy le tudjak szállni. Lacival meg volt beszélve, hogy kijön elém egy darabig,de nem a buszmegállóba. Ezért elindultam a megbeszélt helyre. Kicsit várnom kellett, mert ő még sehol se volt. Nem sokkal később a távolban megláttam jönni egy alakot, aki fekete kabátot viselt. Ez az este picit hűvösebb volt a megszokotnál, igy rajtam is kabát volt. Elindultam az ismeretlen alak felé, majd köszöntem neki egy sziával. Erre ő is vissza köszönt. Szerintem puszit is akart adni, mert pár percig csak álltunk, majd megkérdezte, hogy mehetünk -e? Erre én csak egy igennel bólintottam.

Az őr helyhez erdőn keresztül vezetett az út, ahol elég sötét volt, de nem féltem. Amíg mentünk befele beszélgettünk egymással. Tényleg jó fej srác. Kis idő múlva oda értünk az őr helyhez, ahol volt egy aranyos kutyus akinek Hümi volt a neve. Be mentünk a házba ahol ő egész éjjel tartózkodik, kellemesen meleg idő volt bent, erdei gyümölcs illat árasztotta el az egész házat és amit csak később véltem felfedezni az az volt, hogy egy kandalló van a házban, amiben tűz ég. Beszélgetni kezdtünk Lacival:

L: Nekem viszont lassan körbe kell menjek majd.

E: Nagy baj lenne, ha veled mennék? Nem szeretnék itt maradni egyedül.

L: Nem, gyere nyugodtan. Viszont akkor most indulni is kéne. - pillantott az órájára.

E: Jól van menjünk. Rég jártam már erre nem biztos, hogy emlékszem még az útvonalra.

L: Semmi gond lesz nálam lámpa azzal világítok elénk és úgy tudni fogod.

E: Rendben van, akkor menjünk.- ezzel magamhoz vettem az inni válómat és elindultunk.

1. Rész

Szép nyári napra ébredtem itt Sopron környékén. Alig nyitottam még ki a szemem, amikor öcsém Laci befutott a szobámba. 

- Emese gyere velem boltba, kérlek! - üvöltötte felém. 

- Még csak most keltem fel, nem akarok. -válaszoltam neki mérgesen.

- Kapsz chipset, meg energia ital, na kérlek menjünk már. 

- Na jó így talán megéri, menj ki fel öltözök és mehetünk is. - pár perc múlva már vettem is fel a cipőmet. Elmentünk a boltba és vettünk egy-két dolgot. Aztán közölte, hogy menjünk ki a Tesco fele. Nem nagy örömmel, de elindultunk. Útközben elkezdett nekem mesélni egyik haverjáról Tamásról.

- Tamásnak tetszel, de tudja hogy van barátod.

- Hát igen ez igy van. Meg ő fűvezik nem? 

- Nem-nem már abba hagyta. Szeretne téged megismerni.

- Hagyjál már azt hiszed érdekel? Szeretem a páromat nem fogom elhagyni.

- Hát jó, de Facebookon úgy van fent, hogy Balogh Tamás. Ha gondolod jelöld be.

- Jól van, de nem gondolom így.

Ez után a beszélgetés után sokat gondolkoztam magamban. Hazaértünk és egyből fel mentem Facebookra. Gondoltam rá nézek arra a srácra akit mondott a testvérem, majd úgy döntöttem be jelölöm. Döntésem után csak ültem a gép előtt és vártam, hogy visszaigazoljon, de meguntam igy ki mentem a hintára zenét hallgatni. 

Pár óra múlva pedig be jöttem, és nagy örömmel vettem észre, hogy visszaigazolt Tamás. Rá is írtam:

E:  Szia, hogy vagy?

T:  Szia köszönöm jól vagyok, te hogy vagy?

E: Én is jól vagyok, mi jót csinálsz?

T: Készülődök, mert lassan megyek dolgozni. 

E: Az jó, mit dolgozol?

T: Éjszakai őr vagyok. Bocsi, de most mennem kell, mert különben elkések. Szia

E: Rendben van, szia. 

Ezzel az első beszélgetésünk lezárult. Telefonnal a kezemben újra kimentem zenéthallgatni. Körülbelül fél órát voltam kint, majd rezgett a telefonom, hogy üzenet érkezett. Nagy meglepődésemre Tamás irt, hogy odaért a munkahelyére. Beszélgetésbe kezdtünk , majd mondta hogy meg kell néznie egy két dolgot. Körülbelül fél óra és jövök. Úgy döntöttem ez idő alatt felhívom öcsémet. 

E: Szia Laci, Tamás ilyenkor egyedül szokott lenni?

L: Nem tudom, miért?

E: Azért kérdeztem, mert arra gondoltam felmennék hozzá beszélgetni.

L: Hát jó, de kérdezd meg tőle is hogy nem zavarod - e esetleg.

E: Jól van, akkor majd még hívlak. Szia. - ezzel le is tettem a telefont.

Elkezdtem készülődni, hogy ha azt mondja tudunk találkozni, akkor időben el tudjak indulni. 

Épp elkészültem és irt Tamás, hogy most már tudunk beszélgetni. 

Meg kérdeztem tőle, hogy nem unalmas egyedül a munka helyeden? 

Erre ő azt válaszolta, hogy de egy kicsit az.

 Kicsit bátortalanul, de megkérdeztem tőle, hogy nem lenne -e gond, ha felmennék hozzá. 

Válasza a következő volt: Ezzel most megleptél,de gyere nyugodtan. 

Bemutatkozás

Köszönöm szépen Asztalos Dorina

Sziasztok Nagy Tünde vagyok és ez az új blogom.

Ez is mint az előző egy szerelmes történet lesz.

Főszerepben:

Lóránt Emese és Balogh Tamás. 

 A történet nyáron fog kezdődni, Tamás szülei nem látják jó szemmel Emesét fiúk mellett.  Ez a történet erről - e bonyolult kapcsolatról fog szólni. De korántsem lesz egyszerű történet. Remélem szeretettel és sok izgalommal fogtok vissza-vissza látogatni a blogomra.